Először a két harmadik szem: a
két hatos csakra kapcsolódik össze,
s mert mindkettőnknél ez a csakra
a lélek székhelye, mikor
testi szemünk tekintete
is összekapcsolódik és kutatva,
de önnön lényegét is felmutatva
a másik szemébe merül,
bennünk, köröttünk és fölöttünk
a két lélek is összekapcsolódik,
átjárva egymást, s így a két könyök
s a két tenyér segédcsakrái is
aktiválódnak, és az ölelés
feltranszformálja az energiát
mindkettőnk aurájában, s az ujjak
elindulnak végigsimítani
az ötös, majd a négyes
s a hármas és a kettes felszinét,
el-elidőzve az egyes s a kettes
határmezsgyéjén,
s közben fönt a két
ötös fonódik össze, mert a csók
csak így tud megszületni, s mert a két nyelv
megindítja a testnedvek s a
behatolás és a befogadás
szent, kölcsönös cseréjét,
ezért a két test
végpontot váltva a hatvankilences
pozíciójában találja meg
a kettesek s az ötösök
keresztegyesülését, amikor
duplán cserélődnek a nedvek is,
hogy elgyengül mindkettőnk hármasa,
és már csak a másiknak akar adni,
s fogadni mindent, ami tőle jön,
és megszolgálni lágyan vagy vadul,
ahogy éppen a pillanat kivánja,
hogy azután
egy újabb végpontváltás
következményeként
ismét s végleg a helyére kerüljön minden:
minden csakra és minden testrész
hites párjával egyesüljön,
összekeverve a fenti s a lenti
energiákat és a nedveket,
hogy létrejöjjön a harmónia,
amely valóban mindent egyesít
lent és fent, megőrizve a
hatvankilences keresztízeit,
elegyítve a végleges helyek
nyálaival és zamataival,
hogy új rándulás és elernyedés,
behatolás és befogadás váljék
uralkodóvá, mivel ez
és csak ez a ritmus hozhatta
létre a végső, szent egyesülést
a kettesek s az ötösök között,
miközben a hatosokban s fölöttük:
a hetesekben és a végtelenben
ott lüktet és lebeg mindkettőnk
most e testekhez kapcsolódó,
mindent látó és tűrő és
mindenen eltűnődő,
magányos, békés, halhatatlan lelke.
