HTML

Csíky Antal

www.csikyantal.hu

Friss topikok

  • DeritamNemos: Szia Anti! Éppen szükségem volt egy kis megerősítésre. Időnként elfelejtem a 3 gyerek mellett, ho... (2009.07.02. 17:43) Életvezetési kiskáté

Linkblog

Szexuális szerepeink szerveződése

2009.06.11. 18:43 zöcskei

 

 

 

Szexuális szerepeink szerveződése

 

 

Hányszor lerágott csont! És mégis, milyen kevesen tudunk higgadtan, tárgyilagosan, érzelemmentesen beszélni róla! De miért kellene így beszélni a szexről? Miért tagadnánk, hogy megérint maga a szó is?

OSGOOD tanulmánya óta egyébként is tudjuk, hogy minden érzékelés-észlelés, így a kimondott (vagy leírt) szavak percepciója is, első lépcsőben érzelmi-indulati-hangulati töltésű. Itt dönti el valami bennünk, hogy számunkra emocionálisan milyen a szó jelentése: pozitív, biztató, kellemes - vagy éppen az ellentéte...

 

 

1. A szex "elemi ösztön"

 

Vitathatatlan, hogy eredendően nálunk, embereknél is az. S megdöbbenünk néha, hogy mennyire az. Hiszen milyen erős késztetés, drive, motiváció!

És ugyanakkor (vagy mégis) - a freudi szublimalizáció, vagy a több ezer évvel idősebb, "Kundalini-felemelése" folyamat jelzi, hogy nemcsak uralni és irányítani vagyunk képesek, de transzformálhatjuk: a felismerhetetlenségig átalakíthatjuk. A tájékozatlanok közül ki gondolná, hogy a művészi teljesítmény, vagy akár a szent dühvel, megszállottan végzett bármilyen munka, tevékenység ebből az ősi, szent erőből, energiából (és információból) táplálkozik a szó szoros értelmében!

És mégis (vagy ugyanakkor) - micsoda változásokat hoz létre legtöbbünk szexuális viselkedésében is egy kis alkohol vagy más drog! Biztosan ez is szerepet játszik ezért az ún. nemi erkölcs elleni bűncselekmények (főleg az erőszakos közösülés) elkövetése és az alkohol (vagy más drog) fogyasztása közötti összefüggésben. De az autoagresszió "csúcsa": az öngyilkosság elkövetésének hátterében is hányszor érhető tetten másodlagos okként a szexuális élet ellehetetlenülése vagy súlyos zavara, amely esetleg önmaga is oka, de következménye is lehet az alkohol- vagy más drogabuzusnak...

 

2. A szex endokrinológia (a belső elválasztású mirigyekkel foglalkozó tudományterület)

 

A szervezet három nagy reflektáló része és működési ága az idegrendszer, a belső elválasztású mirigyek rendszere és az immunrendszer. Leggyorsabban az ideg-, leglassabban az immunrendszer reagál a külső (vagy éppenséggel belső) hatásra. A belső elválasztású mirigyek (a BEM) rendszere olyan szempontból is "középső", hogy az információk túlnyomó többségét a másik két rendszertől kapja. Ez is magyarázza, hogy az idegi vagy az immunállapot változásaira miért reagál olyan érzékenyen a nemi működés.

A női ciklus, a terhesség, de még a szoptatás is, s végül a menopausa látványosan mutatja a BEM és a nemiség kapcsolódását. A tüszőrepedés és a nemi vágy alakulásának összefüggése közismert (ma már egyre több publikáció foglalkozik a "nehéz napokban" tapasztalható libidó-növekedéssel is). A terhesség bizonyos szakaszától tapasztalható aszexuális viselkedésnek is BEM alapja van (a felépítményt a következő pont tartalmazza). A szoptatás és a BEM összefüggéseit mutatja a menses és a szoptatás kapcsolódása (vagy éppenséggel váratlan, meglepetésszerű elválása, amikor nemkívánt terhesség jöhet létre). A klimax BEM-meghatározottsága gúnyolódás és vicc szintjén is közismert. Az ilyenkor alkalmazott hormonkezelés sok káros következménye - hál' istennek - főleg a betegnek beteg által történt "felhomályosítása" során fogalmazódik meg, a valóságban a szakszerű beavatkozás korántsem annyira veszélyes.

A férfiaknál a látványos problémák (elsősorban az erektilis diszfunkció, vagyis a merevedési zavar) és a korai magömlés hátterében nem annyira BEM-jellegű tényezők szerepelnek (l. 3. pont). Észrevehető viszont idős korban a férfi nemi hormonok csökkenésének hatása az agresszivitás szintjére (a brutális apából gyengéd nagyapa válik), és az érzelmi-hangulati labilitásra (könnyezés, sírás és más "nőies viselkedés, illetve kitörés").

 

3. A szex pszicho-neurofiziológia (lelki-idegélettan)

 

A kifejezés fordítása szó szerint nem értelmezhető. Arra a közismert tényre utal csupán ez a szókapcsolat, hogy az idegi és az élettani folyamatokat (s végső soron az előző pontban ismertetett BEM működés is ilyen!) befolyásolják a lelki történések és állapotok. (Vonatkozik ez a harmadik nagy reflektáló rendszerre és működésre: a belső védekezésre is - így jött létre önálló diszciplínaként a pszicho-neuroimmunológia.)

Minden megnyilvánulása a szexualitásnak lelki és idegi meghatározottságú is tehát - és fordítva: minden szexuális megnyilvánulás hatással van a lelki és az idegi állapotra, folyamat(ok)ra is. E megállapítás idegi minősítése nem igényel példálózást, hiszen közismert tényekről van szó. Kevésbé ismert, ezért inkább erről szólok: a szexuális működés zavarainak lelki eredetéről, hangsúlyozva, hogy - mint a szóösszetétel jelzi - elválaszthatatlan egymástól a három összetevő.

Ritkán, de előfordul (és ma már meri vállalni sok érintett), hogy valaki lelkileg nem tud azonosulni a biológiai/fiziológiai nemével. A közelmúltban volt rá magyar példa, hogy a házaspár mindkét tagja ezzel a problémával küzdött - szerencsére megtalálták a műtétsorozatot vállaló kórházat.

Enyhébb változata e problémának, amikor az illető elfogadja a nemét, de szexuális izgalmat, vágyat csak homoerotikus ingerekre és homoszexuális társ mellett érez, feltételezve, hogy ő maga az ellenkező nem tagjaként öltözködhet. (Az ilyen ún. transzvesztita férfi tehát nőnek öltözve éli ki tulajdonképpen homoszexuális késztetését, miközben ugyancsak férfi partnerének pl. a mensesre hivatkozva nem "tudja" azt nyújtani, amit az várna. Például ezért vállalkozik mintegy kényszeredetten az egyébként általa nagyon is kívánt orális szexre - természetesen nem kölcsönös /69/ pozícióban, hiszen akkor lelepleződne!)

Ha lehet így "fokozni" a mondanivalót, még enyhébb változata a pszicho-szexuális zavarnak az ellenkező nem ruhadarabjaihoz való kóros vonzódás. Már amennyiben kórosnak minősíthető, ha a szexuális izgalom és/vagy kielégülés feltétele az ilyen ruhadarabok gyűjtése, simogatása, viselése, a genitáliák és/vagy az erogén zónák azokkal való ingerlése (fetisizmus).

Pszicho-szexuális probléma húzódhat meg az erektilis diszfunkció és/vagy az ejaculatio praecox (korai magömlés) hátterében is, ahogy az előző pontban jeleztem. A feltételes mód arra utal, hogy nem minden esetben pszicho-szexuális probléma okozza ezeket a zavarokat - ezért célszerű andrológushoz fordulni az okok feltárása céljából. Ugyancsak pszicho-szexuális eredetű zavar a nőknél kialakulható ún. másodlagos anorgazmia (ez esetben korábban volt orgazmus, csak elvesztette az illető ezt a képességét), valamint a vaginizmus (a hüvely /vagy csak bemenete/ olymérvű görcsös összehúzódása, amely lehetetlenné teszi a behatolást.

Ugyancsak az előző pontban írtam arról, hogy a terhes nők viselkedése egy bizonyos idő után aszexuálissá válhat. Ilyenkor gyakran pszichés eredetű a változás: morális, higiéniás vagy más szempontok (a magzat féltése fertőzéstől stb.) válthatja ki a szexualitás elutasítását (ritkán, de előfordul a "mór megtette a kötelességét, a mór mehet"-attitűd ilyen hatása is a férj közeledtének, sőt jelenlétének elutasításában).

 

4. A szex nemi élet

 

A szó szótári jelentésének ez a megközelítés felel meg a legjobban, amely azonosítja a szexualitást az egész nemi élettel. A nemnek megfelelő viselkedéstől, megjelenéstől, öltözködéstől kezdve a nemi felvilágosításon keresztül a nemi betegségek gyógyításáig és megelőzéséig minden belefér ebbe a felfogásba - feltételezve az illető tudatos és aktív jelenlétét.

Már óvodás kortól megfigyelhető, hogy másként viselkednek a gyerekek ellenkező nemű(ek) jelenlétében, s bizony még a szociális otthonok legidősebb, önmagukkal még törődni képes és szándékozó lakói is ezt teszik.

Tapasztalhatjuk, hogy a másnemű ember puszta jelenléte motiválhatja a viselkedést, illetve befolyásolhatja még a szóhasználatot (trágárság kerülése vagy éppenséggel gyakoribb alkalmazása) és a munka intenzitását is (egyesek mintegy a másiknak, a másikért dolgoznak szebben, jobban - vagy éppenséggel "lazábban"). Udvariasabb, a nehézségeket jobban tűrő - avagy kockázatkereső és -vállaló - viselkedés is gyakrabban tapasztalható ellenkező neműek hatására.

A szabadidő tervezését és eltöltését is áthatja, sokszor meghatározza a szexualitás. Házaspároknál, együttélőknél, de együttjáróknál is gyakori, hogy a munkaszüneti napokra tervezik nemcsak a szeretkezés(eke)t, de a nemiséggel áthatott szórakozást - s ehhez nemcsak a szórakozóhelyek alkalmazkodnak, de felkészülnek rá pl. a videokölcsönzők, sőt a kábeltévék műsorszerkesztői is.

A nemi élet minősége, gyakorisága igen nagy szóródást mutat. Jelenleg együtt, egyszerre tapasztalható:

 

a promiszkuitás: a nemi partner igen gyakori, különösebb válogatás nélküli cseréje, a külső kapcsolat(ok) fenntartása, a hármas vagy nagyobb csoportos szex preferálása;

a hűség, a monogám attitűd;

valamint a részleges vagy teljes aszexualitás (a "white love", amelynek a petting a csúcsa);

és az aktus kerülése, amely együttélőknél, együttjáróknál is jelenthet akár többéves "kihagyást", a kapcsolat fenntartása mellett.  

 

5. A szex örömforrás

 

Az ezt az elvet vallók számára a szex - szerelemmel vagy "csak úgy", párral vagy egyedül - a kellemes, jó érzés, az önfeledt szórakozás, a testi-lelki öröm, a kielégülés, a teljes kikapcsolódás és a töltekezés, a regenerálódás, vagy csak a jó közérzet, a pozitív énkép forrása.

Szexi vagyok. Vonzó vagyok - állapítja meg magáról valaki, és ez kellemes, jó, izgató érzéssel tölti el. És vigyáz magára, a szépségére. Nézegeti majd simogatja magát az orgazmusig/magömlésig. (Gyakran akkor is, ha párkapcsolatban él, mert így jobb, vagy mert így is jó, és legyen így is.)

A szegény ember szórakozása, mert ingyen van - mondták régen (és mondják ma is egyre többen).

Feldob. Fiatalít. Energiát ad. Jót alszom utána. Meghozza az étvágyamat. Jöhet a világ a hátamra púpnak - mondják, gondolják, érzik. És így van.

 

6. A szex az erotika tudattalanja

 

Az erotika (mint görög-latin eredetű szó) "az érzékiség, a nemi ösztön lelki megnyilvánulása" - áll az idegen szavak szótárában. "Névadójánál": az Erosznál azonban ez is olvasható: "Vágyódás és törekvés a jó, az igaz és a szép iránt".

Ezért választottam ezt a címszót: az erotika tudattalanja a szex. Mert az érzékiséget, a nemi ösztön lelki megnyilvánulását úgy hatja át a szexualitás, mint a tudatot a tudattalan. S úgy irányítja is. Viszonyuk olyan, mint a jéghegy és a vízből kiemelkedő csúcsa. Az egyik egyáltalán nem látszik. S a kettő mégis egy, ugyanaz. S a nem-látszó rész a nagyobb, a súlyosabb - de csak a látszót ítéljük meg. Messziről csak az érzékelhető...

És ezért nem számít bocsánatos bűnnek - sőt: semmiféle bűnnek nem számít -, hogy nemcsak egy szép virágot, tárgyat, jelenséget, de egy szép emberi testet is gyönyörködve szemlélünk. Csak tudjunk róla, tudatosuljon bennünk, hogy ilyenkor - mármint gyönyörködve szemlélve egy szép emberi testet - ott van letagadhatatlanul a szexualitás is. A tudattalanban, abból kisugározva, de ott van. Miközben vágyódunk és törekszünk a jóra, az igazra és a szépre. Milyen jó is és milyen gyötrelmes dolog embernek lenni!

 

7. A szex a szerelem alfája és omegája

 

Igen: így kezdődik a szerelem, hogy a nő vágyat érez a férfi iránt, érzi, hogy ezzel a férfivel jó lenne a szex (hogy ne mindig a férfi aspektusából nézzük a dolgokat), hogy e mellett a férfi mellett van egy kis szexuális kisugárzás, hogy végre egy férfias férfi - és aztán, majd, később valamikor beteljesülnek a vágyak, és a nő megállapíthatja, hogy ez az, amit ő már akkor érzett, tudott...

A szememre lehet vetni, hogy hány szerelem születik személyes találkozás nélkül (levelezés, telefon, csak olvasnak-hallanak egymásról...) - én meg azt mondom, kérdezem inkább, hogy ez bizonyosan szerelem?, illetve: és a vágyakozás, az ábrándozás, az álmodozás az ismeretlenről, a még sohasem látottról, az nélkülözi a vágyat, a szexualitást? Meg, hogy hogy is vagyunk azzal a bizonyos plátói jelzővel? Nincs ebben egy kis pejorativitás?

Szex lehet szerelem nélkül, nagyon jó kis szex is előadható így (nem is kicsi...) - de szerelem nincs szex nélkül (legfeljebb még vagy már - de arról azt is tudjuk-érezzük, hogy még vagy már, de nem az igazi!).

Alfája a szerelemnek a szex, mert a megtetszés, az észrevevés, az odafigyelés a másikra csak ezen a (mint láttuk, sokáig tudattalan) csatornán indulhat, és omegája, mert elválaszthatatlan a szerelem a szextől - akkor is torzónak éljük meg az ilyen kapcsolatot, sőt, magát az érzést, ha kényszerű, külső okok miatt nem kapcsolódhatnak össze a testek.

Vigyük ad absurdum a dolgokat: korlátozhatja, illetve lehetetlenné teheti az összeérést, egymás érintését a partner kórházba vagy börtönbe kerülése, tartós külföldi kiküldetése stb. Mi mindent megtesznek, megteszünk azért, hogy titkon, lopva, súlyos konzekvenciákat kockáztatva, megalázó helyzeteket is felvállalva, de legyen testi kontaktus is!

 

8. A szex kommunikáció

 

Pontosítsunk: egy sajátos metakommunikáció a szex. Ismeretes, hogy maga a metakommunikáció egyrészt a testbeszédet jelenti, másrészt pedig a verbális (a szóbeli) kommunikáció vokális (itt: hangbeli) kiegészülését.

A szexepil ma már meghonosodott a magyarban is - valakinek a megjelenésében, a mozgásában, a viselkedésében rejtve jelenlévő olyan sajátosság, amelyet tudatosan nemigen vagyunk képesek megfogalmazni, de hat: választ vált ki a partnerben, és észleli az azonos nemű, potenciális vetélytárs is.

Az is közismert, hogy a metakommunikáció gyakran ellentétes a szóbeli közléssel - de a partner ilyenkor mindig a metakommunikatív üzenetet tartja-tekinti hitelesnek, gyakran tudattalanul, teszem hozzá.

Mit jelent ez?

Nem kevesebbet, mint azt, hogy a szavainkkal képesek vagyunk valótlant állítani, de a viselkedésünkkel nem (leszámítva néhány csalót, házasság-szédelgőt, aki kemény munkával begyakorolta, hogy ne csak szavai, de gesztusai stb. is hitelesnek tűnjenek). Következésképpen, ha valakinek hazudunk a szavainkkal, leleplezzük magunkat a viselkedésünkkel, s ő - mint írtam, gyakran tudattalanul - tudomásul veszi ezt a diszkrepanciát (itt: meg nem felelést), és a viselkedésünket fogadja el hitelesnek, arra reagál.

A szexualitást illetően érvényesül ez már egymás mint lehetséges partner észlelése során is, és a későbbiekben, a szexuális együttlét (nem csak az aktus, hanem az ún. hódítás, udvarlás, csábítás, elő- és utójáték stb.) folyamán.

És természetesen mindeközben bármit is teszünk, az mind-mind kommunikáció (is), amely szóbeli választ vagy válaszviselkedést is kivált...

Természetesen az is válaszviselkedés, ha a partner nem viszonozza azt, amit kap tőlünk. Csak sokan ezzel is úgy vannak, mint a szóbeli kommunikáció során: a dialógus helyett monológot preferálnak - vagy nem is várnak választ a partner viselkedés-nyelvén, vagy a "szavába vágnak", "mondják a magukét"... S aztán csodálkoznak, hogy a végső reagálás a számukra "kedvezőtlen" lesz.

 

A címben a második szó a "szerepeink". Ez a szó itt pszichológiai és szociológiai értelemben van jelen. Részben a freudi orális, anális és (főleg) a fallikus fejlődési szakasz szexuális identitásának (én-azonosságának) kialakulására, részben pedig a pre-, majd az "igazi" pubertásban, továbbá az ifjú- és a fiatal felnőttkorban lejátszódó nemi azonosítás-azonosulás folyamatára utal.

Néhány szerző - így e sorok írója is - úgy látja, hogy amint a szocializáció is az élet végéig folytatódik, úgy a szexuális önazonosítás-önazonosulás is bármikor változhat, amíg (nemi) életünk tart: bővülhet, új anyaggal gazdagodhat - vagy szűkülhet, szegényedhet, illetve módosulhat, átstrukturálódhat élmények hatására, vagy a nemiséggel kapcsolatos attitűdjeink változásának következtében. (Igen szélsőséges, de élő példa a szerep bármikor végbemehető drasztikus változására a transz-szexualitás következtében a nem teljes elutasítása alapján történő "átoperálás".)

Végül a "szerveződése" szó arra utal, hogy e szerepeket nem mások "osztják ki" ránk, ám nem is mi dolgozzuk ki őket tudatosan, akaratlagosan. Ehelyett - nem lebecsülve a velünk született adottságokat, hajlamokat, képességeket s a tanult, "szerzett" tulajdonságokat, attitűdöket, végső soron tehát a külvilág, a "másik", az "Ő" s a "többiek" jelentőségét sem - végül is részben törvényszerűen, részben viszont "spontán" alakulnak ki, jönnek létre s változnak (mint írtam, hitem szerint életünk végéig). Ez esetben is igaz tehát az a rubinsteini megállapítás, miszerint a külső okok a belső feltételeken keresztül hatnak. Fontosnak tűnik itt az autoreguláció megemlítése: a személyiség önszerveződését és önszabályozó képességet jelzi ez a kifejezés.

S ha most együtt, egyszerre ízlelgetjük a cím szavait, először talán a "vertikális" jelzőre asszociálhatunk: szexuális szerepeink szerveződése kézenfekvően arra a folyamatra utal, amely születésünktől (fogantatásunktól!) kezdődik s tart - ahogy jeleztem, szerintem - (nemi) életünk végéig.

Mégis, talán megengedhető, hogy ebben a dolgozatban egy horizontális nézőpontot kínáljak fel, mely talán kevésbé kidolgozott, s így érdekesebb kirándulásra hívja az Olvasót.

 

Nos, figyeljük ezt az alliteráló címet, pontosabban érzelmi hatását!

Irányítsunk figyelmünket a szavakra külön-külön, majd együttesükre!

A "szexuális", mint latin eredetű jelző azt jelenti, hogy nemi, a nemi élettel kapcsolatos, arra vonatkozó. Jellemző viszont, hogy főnév formájában (szexualitás) a szó teljes alakját csak ritkán, nagyon hivatalos szövegben használjuk, az élőbeszéd mellett gyakran írásban is a rövidebb, bizalmas jellegű alakja (szex) szerepel. Jelentését pedig sokan leszűkítik mind a melléknévnek, mind a (teljes alakú) főnévnek: főleg és elsősorban vagy kizárólagosan a nemi aktus jelzésére használják (lásd a bizalmas-szellemeskedő: "Ne szexuálj ki velem!" stb. kifejezést). Azért kell hangsúlyozni ezt, mert nem mindegy, hogy a szó láttán-hallatán a nemi élet vagy az aktus "ugrik-e be". És könnyű belátni, hogy ha a főnév jelentése torzult, akkor valószínűleg a jelző is inkább a nemi aktussal kapcsolatos és nem a nemi élettel...

 

9. A szex: én és a Másik 

 

A szexről sem lehet úgy beszélni, hogy C. G. JUNG munkásságát ne érintsük. Ebben a pontban két jungi kategóriát kell említenem: a címben szereplő Másikat és az extro-introverziót.

A Másik, így nagy M-mel, nem a partnert jelenti, hanem a bennem elfojtottan, megtagadottan élő Árnyékot (ez is jungi szóhasználat): azt a részét a személyiségemnek, amelyet nem tudok, nem akarok elfogadni, felvállalni. Ebben - témánkat illetően - egy olyan "tabu" is benne van, mint az ellenkező nemű szülő iránti tiltott, meg nem engedett s ezért elfojtott szexuális vágy. Ez a vágy játszik aztán szerepet abban, hogy a partnert - tudattalanul - ehhez a szülőhöz hasonló személyben keressük.

Megnyilvánul a Másik abban is, ahogy néha - magunknak is érthetetlenül - a partnerrel viselkedünk. A dolgok jellegénél fogva ez az én-idegen viselkedés inkább az aktusközeli tetteinkben figyelhető meg, s főleg orgazmus előtt, alatt és utána közvetlenül - azokban a percekben, vagy végtelennek tűnő pillanatokban, amikor, József Attila szavaival, a "kultúra úgy hull le" rólunk, "mint ruha... a boldog szerelemben".

Nos, ezért válik frigiddé, anorgazmiássá néhány olyan nő is, aki korábban mindig örömöt talált a szeretkezésben: fél attól, hogy mi lesz vele, mit tesz, mit sürget vagy enged meg pusztán azért, mert elvesztette a helyzet és viselkedése felett a kontrollt...

Beszélni kell róla, hogy az Árnyék, a Másik diktálja nemegyszer a furcsa, szokatlan, először én-idegen, néha már a perverzitást vagy a patológiát súroló, illetve meg is valósító viselkedést is.

Kicsit "vigasztalásként" hadd fejtsem ki - ugyancsak JUNG alapján -, hogy az individualizáció (itt: felnőtté, érett személyiséggé válás) során bensővé válnak, elfogadottak lesznek az Árnyék, a Másik normái is. Ezért kiegyensúlyozott az érett személyiség - és ezért éretlen a szexuálisan aberrált, perverz... Csak néhány utalás a kriminalitásra. Az erőszakos közösülés elkövetője elsősorban nem a szex miatt motivált - neki az okoz örömöt, hogy látja, érzi, átéli a másik félelmét, megalázódását, s ugyanakkor feldobja az az izgalom, hogy lebukhat, elfoghatják, ha nem elég ügyes és szerencsés... A pedofil és/vagy a gerontofil - tehát a gyermekekkel, illetőleg az idősebbekkel erőszakoskodó (bár nem mindig pontos ez a kifejezés, néha nagyon is gyengéd az elkövető) - szexuálisan minden esetben éretlen személyiség...

Legalább ekkora "falat" az extro-introverzió kategóriának (a személyiség ún. kifelé-, illetve befelé fordultságának, irányultságának) és a szexnek a kapcsolata.

"Hasonló a hasonlónak örül", és "Az ellentétek vonzzák egymást" - de sokat halljuk-olvassuk ezeket az egymásnak teljesen ellentmondó, latin eredetű közmondásokat!

Témánkat illetően az a dilemma, hogy mire szövetkeznek a pár tagjai. Mert, ha valaki "közönséget" keres, akinek előadhatja gondolatait, megmutathatja magát, akkor helyes, ha extrovertáltként introvertált társat választ. És fordítva: ha valaki közönség akar lenni introvertáltként, hogy ő hallgathasson, figyelhessen, akkor keressen extrovertált társat... De! Mindketten tudják, hogy az ágyban nem lesz béke és örömködés! Hiszen, amíg az extrovertált csapongó, hűtlen, nagyétvágyú, ám gyakran a villámközösülés híve, illetve egy új póz fontosabb, mint az orgazmus, főleg, mint a partner orgazmusa - addig az introvertált éppen az ellentéte ennek!

Meg kell tehát alaposan gondolni és fontolni, hogy mire keresünk társat: inkább beszélgető vagy inkább szeretkező partnert akarunk - hiszen láthatjuk, hogy a kettő együtt objektíve nem fordulhat elő!

Akkor is így van ez, ha egyesek állítják, hogy az extro- és az introvertált között ún. centrovertáltak is vannak, akik tehát keverék-típusúak. Nos, az újabb neurofiziológiai kutatások és kísérletek kizárják ezt az elegyet: velünk született tulajdonságként vagy inkább extro-, vagy inkább introvertáltak vagyunk.

Előfordulhat viszont, hogy míg a tudatos énünk extrovertált, addig a Másik, az Árnyék inkább introvertált. Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos esetekben, helyzetekben az extrovertált személy látszólag introvertált viselkedést tanúsít. Tapasztalható ez néha a szex területén is.

 

10. A behatoló és a befogadó a szexben

 

A klasszikus tao szimbólum a jin és a jang egyensúlya - erre utal a fehér alakban látható fekete és a feketében ott lévő fehér pont (amelyben ismét az ellenkező szín szunnyad). Ismerjük a jelzőket is: a jin hűvös, nyirkos, befogadó, passzív, érzelmes, tudattalan, holdjellegű, nőies - míg a jang meleg, száraz, behatoló, aktív, értelmes, tudatos, napjellegű, férfias...

Az előző pont alapján természetesen az is világos, hogy a Másik, az Árnyék úgy is felfogható, mint a jinben lévő jang és a jangban ható jin - íme az ágyban meg-megnyilvánuló erőszakos, férfias női viselkedés és a passzív, a befogadó férfi-attitűd egyik magyarázata!

Itt látom a legcélszerűbbnek megfogalmazni azt a dilemmát, hogy miért akar azonnal szeretkezni a férfi (és miért van néha érthetetlenül korai magömlése), illetve, hogy miért szeret szinte minden nő sokszor csak összebújni a párjával, szerelmeskedni szeretkezés nélkül, ölelkezni csak úgy... És miért tud annyira fájni, hogy a társa ezt nem érzi meg, és miért nem képes felfogni sem a férfi, hogy egyrészt ebben mi a jó, másrészt pedig miért kellene ezt neki megérteni sőt, megérezni?!

Nos, íme egy magyarázat, amely részben magában foglalja a korábban kifejtetteket, részben új szempontokkal, tényekkel egészíti ki azokat.

A freudi fallikus fázisban (amikor a kisfiú feleségül akarja venni anyát, akinek a szétfeszített lába közé áll, a kislány viszont széttárt lábakkal ül az ugyancsak házastársnak kinézett apa ölébe, s mindketten olyan mozdulatokat is végeznek előtte és utána, amelyről a maszturbálás jut a felnőttek eszébe - tehát a pszicho-szexuális fejlődés eme szakaszában is) hatnak a tabuk.

A fiú kettős kötésben áll az anyja lába között: tudja, hogy jól érzi magát és érzi, hogy ezt nem szabad. Nem szabad csinálni sem, és az is tilos, hogy közben jól érezze magát. Hogy lehet feloldani ezt a dilemmát? Úgy, hogy sokszor csinálja (mert csinálni kell, nem lehet nem-csinálni), de mindig rövid ideig, gyorsan. Ez e kettős kötés hatja át később a viselkedését: azonnal a tárgyra térni, pá, előjáték, és gyorsan befejezni (fiatal korban gyorsan mind a négyet!).

Az individualizáció (emlékszünk rá: az érett személyiséggé válás, a Másik, az Árnyék vállalása, befogadása) vagy a tudatos odafigyelés, önnevelés, a partnerre való koncentrálás (ami gyakran úgy valósul meg, hogy a pozitív énkép egyik feltételévé válik, hogy először a partner elégüljön ki), és a szexualitással összefüggő attitűd-rendszer módosulása, no meg a kor, a szex fiziológiájának változása mind-mind fontos szerepet játszik (játszhat) a férfi viselkedésének fejlődésében - mint ahogy számtalan más oka is lehet a dolognak (pl. a villámközösülés kedvelése, patológiás korai magömlés stb.).

A lényeg ettől még ugyanaz: tudattalanul ható tabu-törvények is szerepet játszanak a fiatal férfi ismétlődően is hamar a célra törő, ám mindig (viszonylag) korai magömléssel leálló szexuális viselkedésében.

És mi váltja ki a nőnél az előbb írt, a szeretkezés vágya nélküli összebújás igényét?

Nos, a lány nemcsak az apja felesége akar lenni, de jól érzi magát az anyjánál is. A tabu-sértés (és mondjuk ki: mindkét esetben a vérfertőzés ez a tabu), ha nem is tudatosulóan, de lelkiismeret-furdulást ébreszt és jóvátételi szándékot indukál a lányban, aki emiatt is szívesen bújik oda az anyjához. S ez az összebújás nemcsak a feszültséget oldja, szünteti meg, de a testmeleg, a fiziológiai folyamatok (légzés, szívdobogás) érzékelése még külön növeli a komfort-érzést. Ennek a - mint láttuk - sok-összetevőjű állapotnak, érzés-elegynek van olyan felszólító jellege, ami felnőtt korban és az ellenkező nemű partner mellett is aktivizálódik, és arra motiválja az immár szexuálisan érett nőt, hogy - bizonyítottan alfa-théta határon lebegve - csodálatosan érezze magát partnere karjaiban, testéhez bújva, csak úgy, anélkül, hogy eszébe jutna az...


11. Az animus és az anima a szexben

 

Ezek is jungi kategóriák. Az anima a férfiben élő női, az animus pedig a nőben élő férfi lélek. Természetesen mindkettőben ott van a sajátja is, s csak a mellett, azt kiegészítve és annak ellenében él ott a másik. Látható, hogy tulajdonképpen ez is a tao útja: könnyen megfeleltethetjük az animát a jinnek, az animust a jangnak.

Vannak nőies férfiak és férfias nők. Testalkat és -tartás, viselkedés stb. mutatja elég sokszor, hogy bizony vannak ilyen emberek. Vannak aztán olyanok, akikről nem látszik, nem rí le, hogy túlsúlyban vannak bennük a másik nem tulajdonságai, stílusjegyei - csak akkor vesszük észre, ha megszólalnak vagy más módon megnyilvánulnak. Náluk érhető tetten a túlfejlett anima, illetve animus.

A szerelem - nemcsak az erotikus, szexuális vonzódás, hanem az ezt magában foglaló, de meg is haladó összetett érzés, motiváció, késztetés - úgy jön létre e felfogás szerint, hogy pl. a férfi az aurikusan, metakommunikatíve észlelt jelek hatására kibocsátja magából animáját, s ha az illeszkedik az egészet kiváltó nőre, megtörténik a csoda.

Ennek pszicho-neuro-fiziológiai következményeként megkezdődik a szerelem-endorfinok termelődése, endokrinológiailag áthangolódik az egész BEM-rendszer, jobb-agyfélteke dominancia jön létre, majd szinkronizálódik a két félteke stb., stb.

Szerencsés esetben mindez a nőnél is megtörténik: a kölcsönös vonzódás alapján viszont-szerelem alakul ki.

És boldogan élnek, amíg meg nem halnak - mondanánk, ha mindez mese lenne. Mivel nem az, tudjuk, hogy ezek a boldogság-hormonnak nevezett endorfinok csak 2-3 évig termelődnek - de! Lehet, hogy ma már sejtjük legalább egy okát annak, hogy miért ilyen rövid ideig tart ez az állapot.

A feltevés a következő:

A szerelem sajátossága miatt egyre jobban meg akarunk felelni a partner kimondott vagy csak általunk vélt igényeinek, elvárásainak (néha ő maga is kéri-kezdményezi, gyengéden zsarolja ezt) - s ennek az a szörnyű következménye is lehet, hogy éppen így szűnik meg a nő animusa és a férfi lelke, illetve a férfi animája és a női lélek egybeesése, összhangja - vagyis maga a szerelem varázsa!

Elképzelhető tehát, hogy a mi túlzott megfelelés-igényünk vagy készséges teljesítése a partnerünk kéréseinek gyengíti, majd szünteti meg ezt a varázst! Ezért is adható olyan életvezetési tanács, hogy:

ne vállaljuk olyan kérések teljesítését, amelyek tőlünk idegen viselkedést, normarendszer-elfogadást stb. tételeznek fel - de

mi magunk se kérjük a partnerünktől, hogy (miattunk, a mi kedvünkért, ha tényleg szeret...) 180 fokot fordítson magán holnaptól (ne igyon, hagyja abba a dohányzást, fogyjon le, ne káromkodjon stb.), sőt

figyeljünk oda társunk és magunk spontán (vagy legalábbis annak tűnő) változásaira!

Hogy az elképzelés nemcsak költői fantázia terméke, annak "bizonyítására" álljon itt az (egyik) legújabb kutatási eredmény:

A korábban írt extroverzió - ami egyértelműen pszichés sajátosság, ún. személyiségjegy - fokozott dopamin-termeléssel jár együtt. (A dopamin egy ingerület-átvivő anyag, amely az agyban keletkezik, és felelős - többek között - az ún. megismerő tevékenység: érzékelés, észlelés, gondolkodás stb. minőségéért is.) Az extroverzió ugyan velünk született tulajdonságunk, szociális-interperszonális "tempónk" jelzője, melynek ma már nemcsak natív diszpoziciós (veleszületett hajlam-) meghatározottsága ismert, de kialakulásának idegrendszeri konstitúciós (itt, most: alkati) alapja is - mindazonáltal torok-szorító a kutatási eredmény.

Mert nem kevesebbre hívja fel ez az eredmény a figyelmet, mint arra, hogy a személyiségjegyek hatnak az agyműködésre (tehát nemcsak fordítva járható ez az út!). Azt tapasztalták ugyanis, hogy ha céltudatos pszichoterápia, személyiségfejlesztés és/vagy -korrekció következtében gyengül vagy erősödik az illető személy extrovertáltsága, csökken vagy nő a dopamin-termelés is!

Ennek analógiájaként viszont az is elképzelhető, hogy nemcsak az endorfin táplálja a szerelmet, de a szerelem intenzitásának megőrzése is kiválthatja az endorfin-termelés csökkenésének, sőt leállásának elmaradását.

Így válik érthetővé, "magyarázhatóvá", hogy miért élnek egyesek évtizedek múltán is mások által is elismert "boldog szerelemben"! Például azért, mert mindketten megőrzik identitásukat: társukkal együtt élő, de független, mondhatni autonóm személyiségüket, s így változatlanul megmarad a férfi lélek és női társ animusának, illetőleg a nő lelke és párja animájának fedése, szinkronitása, harmonikus összhangja.

Íme, így kötődhet-kapcsolódhat a szex, az animus-anima és az "örök" szerelem!


12. A szex és a tantra 

 

Jógának ez az ága több ezer éves megfogalmazása az európai unio mystica-nak: a titokzatos egyesülésnek. Megértésének - pontosabban: a helytelen értelmezés elkerülésének - érdekében egészen az eredendő bűnig, illetve az androgűn-állapotig kell visszamennünk.

Az eredendő bűn lényege, hogy az ember evett a tudás almájából, más szavakkal: el kezdte megismerni, vagyis polarizálta az addig egy, egész világot. DETHLEFSEN és TEPPERWEIN foglalja össze napjainkban, hogy mennyire ugyanarról szól az ún. keleti, kiemelten az indiai jóga, a kabbala, a görög, a latin, valamint a keresztény teremtés-tan és evolúciós elképzelés.

Mindegyiknek az a lényege, hogy az ős-egy, a bontatlan-egész, a teljes és tökéletes világ azzal sérült meg, hogy az ember a megismerő tevékenységével polarizálta: sarkította a szó eredeti értelmében, vagyis úgy, hogy szétszedte, szembeállítva az egymás feltételező és kizáró részeket, elveket. Ennek az ára, büntetése lett a korábban ugyancsak ős-egy, bontatlan-egész, androgűn (egyszerre férfi és női nemű) ember szétválása-választása férfivé és nővé...

(Gondoljunk csak a hermafroditákra: a spontán génmutáció és/vagy a fejlődési rendellenesség áldozataira, akik rendelkeznek mindkét nem genitáliáival: nemi szerveivel. Az ő nevükben Hermés és Aphrodité, a szerelem férfi és női istenének neve szerepel.)

Minden nagy teremtés-eposzban találkozhatunk ezzel az alapvető tragikus történettel: az elválasztott és a másik fél után sóvárgó, azt kereső, tökéletes párját soha meg nem találó, eredetileg egylényű ember kálváriájával.

Nos, a tantra egyfajta megoldást kínál erre a fájdalmas helyzetre: a testi, lelki és szellemi egyesülés folyamatát.

Nyilvánvaló, hogy a szex csak egy része ennek a folyamatnak, de fontos, elengedhetetlen része. A tantrát ezért csak akkor tudjuk megérteni és az eredeti szent iratok szellemében gyakorolni, ha minden érzésünket, gondolatunkat és tettünket az eddig kifejtettek hatják át, irányítják és minősítik.

 

*

 

A bevezetőben ígértek szerint egy horizontális pásztázással törekedtünk feltárni szexuális szerepeink szerveződését. A vázlatosan megfogalmazott 12 pont természetesen szűkíthető néhány téma összevonásával vagy elhagyásával - de bővíthető is pl. pszichopatológiai vagy szociálpszichológiai, szociológiai kitekintés révén.

Vállalt célunk annak érzékeltetése volt, hogy a bővített holisztikus szemlélet (környezet - test - lélek - szellem) mint rendezőelv segíthet e téma megközelítésében is.

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csikyantal.blog.hu/api/trackback/id/tr421179442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.